Egy nem invazív megoldás széljegyzete
Néhány nappal ezelőtt megkeresett egy kollégám (remélem, nem sértődik meg, hogy így hívom), hogy egy közös ügyfelünknél felmerült egy új igény. A megoldás lényege az lenne, hogy a webáruház vásárlási oldalán adjunk lehetőséget egy személyes, egyedi ajándékkártya tervezésére és kiküldésére.
Miért lett ez végül egy olyan megoldás amiről érdemes írni? Hogyan fogtuk meg a kérdést nem invazív megközelítéssel? Mikor ütközött össze Donkey és a szabadság iránti végtelen tisztelet? Az első hallásan "semmi extra" kérésből végül hogyan lett piacképes, "dobozos" megoldás?
Egy ajndékkártya? Ugyan már, miért olyan izgamas ez, biztosan tele van a paic ilyenekkel, tehát ez így önmagában leírva nem is tűnik különösebben ördögtől való ötletnek. Azonban ahogy kicsit jobban belegondoltam, gondoltunk a dologba, és ez máris felvetett vagy két tucat kérdést, nézzünk néhányat:
A könnyű kérdések:
- hogyan lesz a kép feltöltés?
- milyen lesz a felirat szerkesztő?
- hová kerül az ajándékkártya kódja?
- kupon, vagy valami más megoldás?
- fizetés, teljesítés, kiküldés?
Valamint a nehezebbek:
- hogyan illesztjük a meglévő webshophoz?
- milyen terméket teszünk mögé a háttérben?
- hogyan tároljuk a beküldött adatokat?
- hogy kapcsoljuk össze az igénylést a vásárlással?
- milyen adatkommunikáció kell mögé?
- infrastrukturális kérdések, függetlenség?
Tervezés: Ahogy beszélgettünk a dologról, hamar kiderült, hogy tulajdonképpen Donkey a háttérben az egész “bulit” teljesen ügyesen tudja szervezni, menedzselni, és a végén még az eredmény is abszolút élhető lehet. És mint minden projectnél jött a DE. Biztos, hogy Donkey-ra kell ezt építeni? Az lenne az optimális, ha egy nem invazív megoldás születne, ahol nem feltétel egy Donkey vállalatirányítás a háttérben. Tulajdonképpen jó lenne klasszikus “sql nélkül” lehozni a feladatot.
Távolabbról: Hogyan készítsünk olyan, szinte minden UNAS webáruház tulajdonos számára használható ajándékkártya készítő rendszert, ahol a vásárlók saját képet, saját szöveget és saját kinézetet tudnak adni a megajándékozottnak úgy, hogy közben nem hagyják el a webáruház felületét és nem kényszerülnek bele egy olyan rendszer használatába amire momentán nincs szükségük?
Kihívás: A legnagyobb kihívás adott volt, ki kellett lépni a megszokott környezetből, elengedni Donkey kezét (lábát, fülét, farkát) egy pillanatra és úgy tekinteni az ügyféligényre, ahogy bő egy éve tettük volna. Nem volt könnyű, viszont adott egyfajta más látásmódot, vissza csempészett valamit a korábbi önmagunkból a mindennapokba. Természetesen nem lehetett és nem volt cél visszafejlődés, ez nem is az volt. Inkább csak amolyan emlékeztető, hogy milyen teljesen szabadon dolgozni, olyan absztrakciókkal és rendszerek közötti egyensúlyozással, ahol minden szereplő megtarthatja a szabadságfokát. Nem változik meg az áruház, nem kell hozzá egy új rendszert bevezetni, nem kell a megrendelőnek napokig tanulnia a használatot és a vásárlók is örömmel készítik az ajándékkártyákat.
Eredmény: egy teljesen rugalmas, állapotvezérelt, meglévő rendszerekhez alkalmazkodó automata folyamat, aminek az egyik végén a felhasználó betesz egy képet és egy szöveget, a másik végén pedig valaki kap egy szép ajándékkártyát pdf-ben, egy egyedi kóddal amivel vásárolhat. Ami közte van, az a varázslat. Nem, nem technikai értelemben, hanem abban, hogy sikerült az emberek és rendszerek teljes szabadságát és függetlenségét megtartani, és úgy új megoldást kínálni, amit egy átlagos webshop is meg tud fizetni.
A jövő: ha az eredeti megrendelőnél jól vizsgázik a megoldás, akkor ez nem csak neki, hanem szinten minden shop tulajdonosnak egy új, érdekes üzleti lehetőséget, a vásárlóknak pedig egy kedves, kicsit játékos élményt adhat. Eladható-e majd tucatjával? Még nem tudni, de visszatérni a korai, teljesen szabadságközpontú fejlesztésbe egészen kellemes élmény volt.
Ha UNAS webshopod van, és te is szeretnél egy "nem invazív", de bevételnövelő varázslatot a shopba, keress nyugodtan egy beszélgetésre!
