Valóság alapú A-B-C tábla architektúra - rendszerbe foglalni a szabadságot
Első blikkre akár ellentmondásnak is tűnhet a szabadság és a rendszer egy mondatban történő említése, ráadásul mindezt fűszerezhetjük azzal, hogy a függetlenséget és a felelősségvállalást is ugyanebbe a képletbe öntjük. Leltárról lesz szó. Nem hangzik túl izgalmasan, pedig az A-B-C tábla architektúra még egy informatikához nem értőnek is érdekes lehet.
Ezt valami nagyon tech csodának is le lehet írni, hiszen az Ai korában már minden arról szól, hogy valami mennyire automatizált, önjáró és okos. Ellenben most arról lesz szó, hogy a valóság találkozása a technológiával nem kell feltétlen elvont fogalmakat vagy földtől elszakadt megoldásokat hozzon a világra.
Nekünk, mint szoftver vállalatnak és platform építőnek egyetlen dolgunk van: meghallgatni az ügyfelet. Felismerni, hogy a valóság mit jelent Nekik, hogyan lehet ezt rendszerbe önteni és a folyamat végén hogyan lesz az elképzelésből működő, használható ökoszisztéma. Az igazi siker végül az, amikor sikerül megadni azt a szabadságfokot és biztonságot, amivel a partnercég jól tud üzemelni, profin viszi végig az amúgy gyűlölt leltár folyamatot és végén mind a két fél büszkén vállalja a felelősséget az eredményért.
Itt a nyár, itt a szabadságok és feltöltődés ideje, a cégek is kicsit visszavesznek a tempóból. Nem úgy egyik partnerünk, akik az évközi leltárt szeretnék elvégezni. Leltározni alapvetően nem egy hálás feladat, így a vezetőség, és a dolgozók is a megszokott “utáljuk de le kell tudni” alapon állnak hozzá. Egy leltár tényleg nyűg, szolgáltató cégként mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy fizikai oldalról nem kell ilyet csinálni, de mivel az infrastruktúra, a pénzügyeink és az eszközparkunk is ha nem is mind kézzel fogható, de létező eszközök amiket számon kell tartani. Ezen kívül a partnereink 90%-a kereskedő, tehát tudjuk miről beszélnek amikor kimondják: “Leltározni kell.” Én magam is számos helyen vettem már részt ebben, volt amikor személyesen voltam ott raktár költöztetésnél és komplett készlet összeírásnál, így tökéletesen átlátom a helyzet súlyosságát.
Mi az amiről szerintem, szerintünk szól a leltár a gyakorlatban? Arról, hogy ki kell deríteni miből mennyi van most, mennyinek kellene lennie egy ideális világban, és a kettő különbözete hogyan jöhetett létre. Mivel már nem a 80as években vagyunk, ahol “volt a cégnél és végül nekem is lett otthon” mentalitással építettük a privát lakásunkban a szocializmust, hanem 2026 digitális világában élünk: a leltár rég nem arról kell szóljon, hogy lopnak-e a dolgozók, hanem arról, hogy a folyamatok, események, logisztika, adminisztráció, könyvelés, pénzügy térhálójában hogyan veszítjük el az adatot, hogyan dokumentálunk félre és mit tehetünk annak érdekében hogy ezt a gap-et csökkentsük.
A partner megkeresés papíron egyszerűen hangzott:
- Csütörtökön elkezdenénk számolni, de majd csak pénteken zárunk be, ha megjöttek a kocsik is
- Jó lenne leltár alatt tételesen látni a rögzítéseket de beíráskor ne legyen fragmentált a készlet
- Ne a meglévő készlet alapján írja ki a program mit kell megtalálni, hanem szabadon vehessük fel a tételeket
- Zebra terminálon lehessen csipogni, de PC-n is tudjuk korrigálni az elírásokat
- Aminek nincs lejárata azokat egy lot-on vonjátok majd össze légyszi
- Kétkörös rögzítést szeretnénk, egyet mobilon egyet utána listás vissza ellenőrzéssel
- Fogadjuk el az új készlet adatokat tényként, de tartsuk meg a múlt mozgásait is
- Ha két hét múlva találunk még 3 karton árut az egyik sarokban tudjuk hozzáadni a leltárhoz
- Legyen egy jó kimutatás az eltérésekről és minden fázisról tudjunk XLSX exportot készíteni
Sok, de közben semmi ördögtől való. Tulajdonképpen ha megkérdeznénk 100 céget 30 ezt kérné. Harminc valami mást, húsz annak az ellenkezőjét és húsz azt mondaná inkább nem akar leltározni, hisz a programnak. Mi most ennek az első 30-nak készítettünk megoldást Donkey rendszerben, pontosan a fent leírt kérések alapján.
Mi ebben a szabadság? Az, hogy Nekik így lesz, annak aki meg máshogy akarja máshogy.
Mi benne a rendszer? Az hogy pontosan a megbízó folyamatait követi le, és a kollégák egy jó keretben végzik a megszokott teendőket.
Mi benne a felelősségvállalás? Az hogy amit beírnak és rögzítenek pontosan követhető, auditálható marad.
Mi benne a függetlenség? Az hogy nem kellünk hozzá, hiszen a Cégre épített metódust nem kell kétségbeesetten supportálni. Teszi a dolgát, ahogy a dolgozók is leltár közben.
Talán a fenti sorok adtak egy kis betekintést abba, hogyan gondolkozunk az együttműködésről, mennyire igazítjuk egy-egy partnerünk igényeihez Donkey rendszert és milyen szinten hiszünk a szabad rendszerek erejében. Ha úgy látja, az Ön cége is profitálhat ebből a hozzáállásból, akkor próbálja ki Donkey Startert, győződjön meg saját szemével róla hogy nem a tervezőasztalnál ülő szoftvermérnökök, hanem az élet írja a kódjainkat. Vagy vegye fel velünk a kapcsolatot és akár online akár élőben szívesen beszélgetünk arról, hogy az Önök cégében mik azok a folyamatok, amiket hasonló könnyedséggel lehet a dolgozók keze alá igazítani egy Donkey rendszerrel.
